Nemzeti Összetartozás Napja

  • által titkár
  • 2014-06-10
  • Nemzeti Összetartozás Napja bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

1920. június 4-én délután megkondultak a magyarországi harangok, félárbocra engedték az országban a nemzeti zászlókat. Párizs mellett, Trianonban több nemzedék életére, és egész Európa számára végzetes következményekkel, kihirdették a győztesek az 1. világháborút lezáró békediktátumot. Ez a nap lett nemzetünk egyik meghatározó tragédiája. Ez az a nap, amikor Magyarország területének 2/3-át elcsatolták – 282.000 km2-ből mindössze 93.000 km2 maradt – , s amikor az összes arany-, ezüst-, réz-, sóbányát, a vas-, szén-, valamint földgázlelőhelyünk nagy részét, az erdők 88%-át, a közutak, vasutak, ipari üzemek kb. felét elveszítettük, s amikor a magyarság 1/3-a – 3.300.000 ember- az új határokon kívülre került. Kós Károly sorai Trianonról máig fájó igazságot hordoznak: “Valahol aláírtak valamit, valahol megalkudtak valamit, valahol elosztottak valamit; valahol egy nyitott ajtót becsaptak, hogy legyen az zárva örökre..”
2010-ben az országgyűlés olyan döntést hozott, amelyre méltán lehetünk büszkék: elfogadtuk a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, mely kimondja, hogy a magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek. Mára, a 21. századi Magyarország számára, június negyedike a helyére került. Úgy gondoljuk, a kezdeti nehézségek után meg kell újulnunk, meg kell erősödnünk, hogy megtaláljuk a formáját a közös emlékezésnek, az összetartozásnak: a közös ünnepekkel, a közös élményekkel, úgy, mint a mai napon. Mi magyarok mindaddig összetartozunk, amíg azt úgy akarjuk, mindaddig, amíg képesek vagyunk közös hagyományaink és ünnepeink méltó megtartására.
A földrajzi határok nem jelentettek nemzetbeli határt, és ma sem jelentenek azt. Az anyanyelvi kultúra, a magyar nyelvű művészet átível egészen a Kárpátok koronájáig. Ez a tény kovácsolja össze nemzetünket. Sütő András, a nemzeti összetartozás szimbolikus alakja, aki vallomása szerint: „ az anyanyelv dirib-darabjai” között született az erdélyi Pusztakamaráson, és mégis a magyar nyelv egyik legnagyobb művészévé vált.
Az Anyám könnyű álmot ígér című könyvéből mondott részletet Visztra Alexandra. Közös ünneplésünket ezekkel a gondolatokkal zártuk.

Kategóriák: hírek

Hozzászólások lezárva.