Arany János-emlékév

  • által rendszergazda
  • 2017-03-08
  • Arany János-emlékév bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

 

,,Légy, ha bírsz, te világ-költő!

Rázd fel a rest nyugatot.

Nekem áldott az a bölcső,

Mely magyarrá ringatott.

Onnan kezdve ezer szállal

Köt hazámhoz tartalék:

Puszta, elvont ideállal

Inkább nem is dallanék.”

 

A Tiszacsegei Fekete István Általános Iskola felső tagozatos diákjai és humán munkaközössége szervezte meg iskolánkban az Arany János-emlékév ünnepélyes megnyitóját.

2017-et a magyar Országgyűlés és a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-emlékévvé nyilvánította a költő születésének 200. évfordulója alkalmából, amelynek fővédnöke Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

1992-ben a költő születésének 175. évfordulója alkalmából, a nagyszalontai templomkertben ünneplő sokaság jelenlétében elhelyezték Arany János egész alakos bronzszobrát, amelyet a szalontai származású Kossuth-díjas alkotó, Kiss István készített Budapesten.

 A szobrászművész vágya az volt, hogy az alkotás emberközelben, nem magas talpazaton, a város járókelői, az oda látogató magyarok körében nyerjen elhelyezést.

Alapja egy malomkő a Toldiból odaszerkesztve, rajta egy kis lóca, ahol megpihenhet a költő mellett a nagy utakat járó magyar ember. A padon nyitott könyv, a költő kezében az írótoll, arca tükrében a halhatatlanság fénye. Ölében mindig friss virágok. Minden templomi esküvő után az egymásra talált fiatalok új szokásból friss virágcsokorral tisztelegnek Nagyszalonta legnagyobb, egyben legszerényebb szülötte előtt. Bizonyos, hogy a 200. évfordulón is lesz virág.

2015-ben iskolánk tanulói a híres Csonka-toronyban működő Arany János Emlékmúzeumban helyezték el a tisztelet emlékkoszorúját irodalmi kirándulásunk alkalmából. LITERA-TÚRA címmel dokumentum értékű fotókból készítettünk összeállítást az évforduló megnyitójára.

 Az emlékévet hivatalosan holnap, 2017. március 2-án nyitják meg a romániai Nagyszalontán, a költő szülőhelyén. A közmédia egész napos műsorfolyamot sugároz e jeles alkalomból, méltatva Arany János halhatatlan életművét.

 Az év folyamán fontos rendezvények helyszíne lesz Budapest, Nagykőrös és Debrecen is. Szerény programunkkal mi is arra törekedtünk, hogy részeseivé, résztvevőivé váljunk e nem mindennapi emlékünnepnek. A felső tagozatos osztályok képviseletében az irodalomkedvelő tanulók egy-egy szemelvénnyel, Arany János költői-emberi nagyságának felvillantásával készültek a mai irodalmi délutánra.

,, A magyar szellemi életnek ő a sugárzási pontja- írja Szerb Antal Arany Jánosról-, minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet.”Méltatója, a legnagyobb magyar költőnek nevezi őt, a 19. század költő-óriásának, aki átélte és költészetté tette korának kétféle nemzetfelfogását: az optimistáét és a pesszimistáét. Derűlátása, alkotó humora, játékos költői világa épp annyira felemelő, mint amennyire megrendítő fájdalmas őszintesége, józan világlátása, hazafiúi önérzetessége, az emberi lélek mélységeit bemutató lírai vallomásköltészete.

A koszorús költői szereppel nehéz volt azonosulnia. Tudta, nemcsak tehetsége teszi a költőt, hanem hivatástudata is. A költői hivatást lelkiismeretesen, kötelességtudóan vállalta. Gondosan ügyelt mestersége szabályaira, feladatkörének korlátaira.

,,A magasztalás fáj, mint amelyet csak kevéssé érdemlek a múltra, s nincs reményem megérdemleni a jövőre nézve”- írja egyik baráti levelében. Az Akadémia főtitkáraként is szerény ember maradt, a városlakó polgár világa soha nem került közel hozzá. Ezért vágyott,,naponta kunyhóba és vadonba”- ahogyan írja élete alkonyán az Őszikék játékos szösszenetében.

,,Arany maga a megtestesült magyarság”- olvashatjuk Illyés Gyula tanulmányában. Ő a népnyelv utánozhatatlan művésze. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint az,, örök életű”Toldi című 1846-ban született remekmű, amellyel elnyerte az,,érdem és dicsőség babérját”-állapítja meg Gyulai Pál.

A következő évben, 1847-ben a Toldi nyomtatásban is megjelent. Ennek az irodalmi eseménynek is kerek évfordulója van, éppen 170 esztendő telt el az óta. Napjainkban is olvassuk, tanuljuk, idézzük.

Toldi Miklós alakja, személye számunkra ma is vonzó tud lenni, felkelti az érdeklődést a magyar történelmi múlt iránt. Kutató kíváncsisággal tájékozódhatunk néprajzi kultúránk jellegzetességeiről, régmúlt idők tárgyairól, szokásairól. Megismerkedhetünk a népnyelv gazdagságával.

,,Újra meg újra visszatértem a Toldihoz. Nyelvünk erdőzúgását hallgattam benne” – vallja Sütő András író, a XX. század irodalmának egyik legnagyobb nyelvművésze.

A már többször idézett Toldi című népies költemény sikerének megkoronázása Petőfi Sándor baráti jobbja volt, aki versben üdvözölte a bihari Szalonta ismeretlen költőjét. Lelkem Aranyom! Imádott Jankóm! Aranyos szájú Szent János barátom! Kedves jó Sándorom! Kedves pajtásom Sándor! Isteni Sandrim!- olvashatjuk irodalmi levelezésük humorosan meghitt megszólításaiban. Ez a kötelék két ,,népfi” barátsága ,amely eszméket, értékeket, hitvallásokat tisztázott.

Petőfi korai elvesztése oly fájdalommal töltötte el a hat évvel idősebb költőt, ami élete alkonyán sem bírt enyhülni.

Letenni készült költői mesterségének hangszerét, a LANTOT.

1853-ban Nagykőrösön mégis úgy érzi, csak a költészet ad erőt számára, ,,S mire nincs szó, nincsen képzet,/ Az vagy nekem, óh költészet!”- írja A vigasztaló című versében.

A költő lírai kisepikájának egyik legkedveltebb darabja az 1851-ben íródott Családi kör, amelyben ünnepi fényt kap a mindennapos családi együttlét, felhangzik benne a szabadságküzdelem emléke, a közelmúlt fájdalma, és életre kelnek a szülőhely örök emlékképei: a Csonka-torony és az eperfa.

Arany Jánosról, az ezermesterről, a játékmesterről kevesebbet tudunk. Ahogyan már említettük, lényében nagyszerűen ötvöződött a komolyság és a tréfálkozókedv.

A költő fia, Arany László azt írja édesapja utolsó éveiről, hogy soha nem vetette magát oda a tétlenségnek, mindig foglalatoskodott valamivel, miközben írta élete alkonyának búcsúverseit, az Őszikéket:,, Az életet, ím, megjártam:/ Nem azt adott, amit vártam./ Néha többet, Kérve, kelve kevesebbet.” Úgy élt a fővárosi modern életmód kényelme és igényei közepett, hogy remete sem élhetne egyszerűbben. Amit maga elkészíthetett, nem adta ki a kezéből. Utolsó egyedi darabja egy szélmérő készülék volt. Az ablaka olyan mélyen feküdt az Akadémia épületében, hogy a szélnek sem az erősségét, sem az irányát nem lehetett megítélni. A széltől ugyanis óvakodnia kellett egészségi állapota miatt. Élete utolsó művének nevezte ezt az egyedülálló szélmérőt, ami sajnos nem maradt fenn a költő halála után. De fennmaradt híres Kapcsos könyve, amit Gyulai Páltól kapott ajándékba, és amelybe féltve őrzött verseit írta.

A felső tagozatos tanulócsoportok nagyon igényes, gazdag és változatos irodalmi, irodalomtörténeti szemelvényekkel illusztrálták a költő alkotói életútját. Felkészülésüket az osztályfőnökök segítették. Tanítványainknak és kollégáinknak gratulálunk, köszönjük a lelkes felkészülést.

Az emlékév logóját Banáné Nagy Zsuzsa és Bodogán István pedagógus kollégáink készítették el. Ünnepélyes megnyitónk végén a tanulók és a vendégek is ajándékként könyvjelzőt vihettek haza. Az osztályok az iskolánkban hagyományos, faragott emléktáblát vehettek át, amely most a Csonka-tornyot és Arany János portréját ábrázolja.

Alkotó munkájukat ezúton is nagyon szépen köszönjük.

Nagy örömünkre a közönség soraiban köszönthettük településünk nyugdíjas tagjait, valamint szülőket, családtagokat, kollégákat és az alsó tagozatos diákokat.

Rendezvényünket a Tiszacsege Ifjúságáért Alapítvány is támogatta. Ezúton köszönjük együttműködésüket. Segítségünkre voltak a művelődési ház dolgozói is.

A forgatókönyvet összeállította és a programot vezette Minier Mária Magdolna és Simon Linda magyartanárok.

Sajgó Eszter intézményvezető-helyettes

és iskolánk humán munkaközössége

Kategóriák: hírek

Hozzászólások lezárva.