Névadónk

feketei

Fekete István

Született: 1900. január 25-én Göllén, Somogy megyében.

Édesapja tanító-iskolamester vasszigorral nevelte, nagyanyja és édesanyja szeretettel, melegséggel ellensúlyozva ezt, nagy hatást gyakoroltak rá.
Három leánytestvére született. A gyermekek iskoláztatása érdekében Kaposvárra költöznek, ahol apja városházi hivatalnok, István pedig gimnazista lesz. 1915-ben – a világháboru alatt – fejezi be középfokú tanulmányait, és három éves felső kereskedelmi iskolában folytatja.
A száraz, unalmas tananyag helyett egyre jobban a természetbe vágyik, a rétek, erdők világába. Életében először vadászaton vesz részt 1917 nyarán Somogyfajszon, nagyapai nagynénjénél. Még ez év végén a Kaposvárott állomásozó zászlóaljnál a katonák sorába lép, és a városban maradhat. Hadi érettségit tesz, majd Gödöllőre kerül tartalékos tiszti iskolába.
1923-ban felveszik a Debreceni Gazdasági Akadémiára, majd fél év múlva Magyaróváron folytatja tanulmányait 1926 júliusáig.
Az akadémia befejeztével Gróf Mailáth György birtokán, Bakócán helyezkedik el mezőgazdászként.
1929. december 12-én megnősül, felesége a bakócai belgyógyász főorvos lánya, – Piller Edit.
Az esküvő után Ajkára költöznek.
Vezető gazdatisztként vállal állást a holland származású földbirtokos, Nirnsee Ferenc birtokán.
Tejüzemet szervez, búza vetőmagot nemesít, díjnyertes kosokat tenyésztet. Kiváló szakember!
1930-ban megszületik Edit nevű kislánya, két évvel később István fia. 
A Nimród vadászújságban megjelenő írásai alapján, melynek szerkesztője, Kittenberger Kálmán további tollforgatásra buzdítja. Kapcsolatukból életreszóló barátság szövődik.
Első műve a Koppányi aga testamentuma a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatán első helyezést ér el.
1940-ben napvilágot lát CSí, – ekkor beválasztják a Kisfaludy Társaság tagjai közé.
Hajnalodik című drámáját közel százszor játszák telt ház előtt a Magyar- és a Kamaraszínházban. Foragatókönyvet ír Bánki Viktor felkérésére, melyet egyetlen hét alatt készít el…
A fővárosba költözik családjával, és a Földművelésügyi Minisztériumban vállal állást.
Műveit egymás után írja: Hajnal Badányban – romantikus, Egy szem kukorica – elbeszélés, Tíz szál gyertya – novellás kötet. 1949-ben nyugdíjazzák.
Nehéz időszak következik. Könyveit se adják ki, – alkalmi munkákból tartja fent családját.
1951 őszén sikerül tanári állást szereznie a kunszentmártoni Halászmesterképző iskolában. Kele és Lutra itt születnek meg.
Halászat című könyvét a Mezőgazdasági Könyvkiadó tankönyvként hozza forgalomba.
Következnek: Bogáncs, Tüskevár, Vuk a szarvasi arborétum történetét elmesélő Pepi-kert 1960-ban József Attila díjat kap.
1965-ben kiadásra kerül a Csend a három kötetre tervezett életrajzi regényből, melyből utolsóként csak a Ballagó idő készülhetett el…
1968-ban megjelenik Barangolások című elbeszéléskötete vadászélményeiről. Még ebben az évben – orvosai szerint a rengeteg cigaretta okán – eléri második szívinfarktusa.
70. születésnapja alkalmából Munka Érdemrend arany fokozattal ismerik el munkásságát.
1970. június 23-án Budapesten egyre súlyosbodó egészségi állapota miatt szíve örökre megpihent. Két nappal elhunyta után a Farkasréti Temetőben vettek végső búcsút tőle tisztelői, olvasói, szerettei.
34 évvel később a Chichago-ban élő István és az ausztriai Bregenz-ben letelepedett Edit kérésére – tekintettel édesapjuk szülőfalu-szeretetére – édesanyjukkal együtt kihantoltatták, és Göllén végső nyughelyére helyeztették.
Koporsóját lófogatú gyászhintó vitte mintegy kétezer ember kíséretében. Hűséges kutyájukat, Bogáncsot is velük temették…

Hozzászólások lezárva.